Dark past ~ 2. fejezete ^^
Másnap Kathie elvitt a kocsimért, ahogy ígérte, majd úgy döntöttünk, kicsit szétnézünk a városban és csajos napot tartunk. Az utcákon sétálgatva a kirakatokat néztük. Amikor elfáradtunk, beültünk a Hartford kávézóba meginni egy cappuchinot és sütit enni. Kathie egy kehely fagyit rendelt magának, habbal a tetején, én pedig egy szelet csokitortát, ami nem mellesleg itt a legfinomabb az egész városban. Később betévedtünk néhány boltba, hogy fürdőruhát vegyünk. Nekem egy fekete pánt nélküli fürdőruhán akadt meg a szemem, Kathie pedig egy sárga, virágmintásnál döntött.
Amikor megérkeztünk hozzánk, átvettük a fürdőruhánkat és kimentünk a kertbe. A törülközőket a napozóágyakra tettük, majd bevetettük magunkat a medencébe. A víz kellemesen hideg volt, elképesztően jól esett ebben a nagy hőségben. Fél óra múlva, mikor már meguntuk az úszkálást, kijöttünk a vízből és kifeküdtünk napozni. A nap erősen sütött, sugarai finoman cirógatták a bőrömet. Éreztem, ahogy a vízcseppek apránként elpárolognak, és kellemes meleg veszi át a helyét.
- Nem is meséltél még, hogy sikerült az estéd? - kérdeztem, miközben Kathie felé fordultam.
- Fantasztikusan! - Mosolygott rám. - Miután odaültem hozzá, sokáig beszélgettünk, ahol kiderült, hogy rokon lelkek vagyunk, aztán elhívott táncolni. Nagyon jól éreztük magunkat. A sok táncolásban teljesen eltűnt az időérzékem, amikor észbe kaptam, már elég későre járt. Kicsit csalódottnak tűnt, hogy megyek, de felajánlotta, hogy hazakísér. Még a számomat is elkérte! - ujjongott. Szinte láttam, ahogy a rózsaszín felhők magukba szippantják Kathie-t.
- Örülök, hogy ilyen jól sikerült. - Rámosolyogtam, közben a hasamra fordultam, így már a hátamat sütötte a nap.
- Hát még én! - Felült és reménnyel teli szemekkel rám nézett. - Szerinted fel fog hívni?
- Persze. Kedves vagy és jól nézel ki, hülye lenne, ha nem hívna - válaszoltam őszíntén, és csak reménykedni tudtam benne, hogy hívni fogja.
- Ó, köszi! De te sem panaszkodhatsz - mondta, mire mindketten nevetni keztünk.
- Olyan jók a szombatok, ilyenkor nincs semmi dolgunk, nyugodtan kipihenhetjük a hét fáradalmait. - Barátnőm egyetértően bólogatott. - Szeretem a szombatokat - tettem hozzá végül.
Ezután nem beszélgettünk tovább, mindketten élveztük a nap meleg sugarait. Amikor már nem bírtuk kint a melegben, bementünk a házba. Úgy döntöttünk, megnézünk egy filmet, este pedig bemegyünk a városba bulizni a barátainkkal. Hosszas keresgélés után egy romantikus vígjáték mellett döntöttünk.
Amikor vége lett a filmnek - mintegy végszóra - Gabe is hazaért.
- Sziasztok, lányok! - köszönt, ahogy belépett a nappaliba. - Filmet néztek? - Érdeklődve nézte a tv képernyőjét.
- Néztünk. Pont most lett vége.
Kathie-nek megszólalt a telefonja, felvette és elindult az udvar felé. Hosszú, szőke haja lobogott utána, ahogy kifele szaladt. Amíg kint volt, összeszedtem a mosatlant és a mosogató mellé gyüjtöttem őket egy kupacba. Kinyitottam a meleg vizet és neki láttam a mosogatásnak. Nem tartott tovább egy percnél, ugyanis csak két pohárról és egy tálról volt szó.
- Na és, mi a helyzet? Merre voltál? - érdeklődtem és megtöröltem a vizes kezemet a konyharuhában.
- Vásárolni - válaszolt tömören. Amikor felvontam a szemöldököm, folytatta. - Nyílpuskát és ezüstöt, természetesen - vigyorgott és lehuppant a kanapéra.
- Ó, így már értem! Már azt hittem, plázacica lettél. - Beültem mellé és játékosan vállon ütöttem. Eközben Katie visszajött, nagy mosollyal az arcán.
- Na, ki volt az? - kérdeztem ártatlanul, bár volt egy tippem, hogy az ő Don Juan-ja hívta.
- Jyran! Azért hívott, hogy nincs-e kedvem elmenni vele moziba holnap este. - Tapsikolt, mint egy tizennégy éves tini, akit most először hívtak randira. - Hát nem csodálatos?
- Ez remek! Én megmondtam, hogy hívni fog.
- Viszont én most megyek is, még van egy kis dolgom, meg készülődnöm kell az estére. Találkozzunk a bár előtt? - kérdezte és a telefonját vizslatta.
- Igen, az jó lesz! Mondjuk nyolckor?
- Akkor ezt meg is beszéltük. - Bepötyögött valamit a telefonjába és felnézett. - Nyolckor a Zöld macska előtt. Ne felejts el szólni a többieknek is. Sziasztok! - köszönt el és már itt sem volt.
- Hát ez meg mi volt? - kérdezte Gabe, miután Kathie elment.
- Tegnap találkozott egy pasival, és most fülig szerelmes.
- Aha. - Csak ennyit mondott és elindult a szobájába.
- Jössz te is? - szóltam utána.
- Naná, szólok Richardnak.
- Szuper! Fél nyolckor indulunk, addigra legyél kész.
A nap további részében csak fent punnyadtam a szobámban. Egyszerűen nem volt kedvem semmihez. Csak feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Teljesen elvesztem a gondolataimban, amiből egy kopogás zökkentett ki.
- Gyere be! - szóltam és az ajtó felé fordultam.
Gabe lépett be a szobába, fekete melegítőnadrágot és szürke pólót viselt, úgy tűnt, készül valamire.
- Lemegyek edzeni egy kicsit, csatlakozol?
Van nekem ehhez kedvem? - gondoltam magamban, de miután rájöttem, hogy jóformán semmi dolgom sincs, belementem. (gondolatnál nem vágom, hogy kell e elé - jel, majd megnézem)
- Miért is ne? - vállat vontam, majd felkeltem az ágyról, és kifele toltam Gabrielt, hogy át tudjak öltözni.
Úgy tűnt, vette az adást, mert hátra nézett a válla fölött egy széles vigyorral az arcán és immár a segítségem nélkül haladt tovább.
- Helyes, akkor tíz perc múlva az udvaron. - Válaszul az ajtó felé mutattam, mire ő elhagyta a szobát.
Miután kiment, becsuktam az ajtót és a szekrényemhez sétáltam. Kivettem belőle egy fekete rövidnadrágot és egy ugyanolyan színű trikót. Mikor leértem az udvarra láttam, hogy Gabe már elkezdte a bemelegítést. Felnézett, és csak intett, hogy csatlakozzam. Felüléssel és nyújtással kezdtünk, majd rátértünk a közelharcra. Minden normálisan ment, egészen addig, míg egy rúgás következtében - amit nem tudtam kivédeni - a mögöttem álló fának repültem és összeestem a tövében. Nem volt kellemes érzés, főleg, hogy a karomra estem.
- Francba, ez fájt! - felszisszentem és a jobb karomhoz kaptam. Szerencsére nem lett komolyabb baja, nem tört el. Bátyám azonnal odajött hozzám, felmérni a “károkat”.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, miközben fél térdre ereszkedett.
- Nem igazán, de rendbe jövök.
- Ne haragudj, de tudod, hogy a vámpírok sem könyörületesebbek - vetette oda nekem teljesen komoly arccal.
- Én ne tudnám? - sóhajtottam és próbáltam felállni. Felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen, én pedig boldogan fogadtam el azt.
- Kezdesz elpuhulni. - Mostmár vigyorgott.
- Hé, ezt kikérem magamnak! Lehet, hogy mostanában kevesebbet edzek, de bármikor lenyomok egy vámpírt!
- Ebben nem kételkedem - mosolygott rám. - Mára végeztünk. - Bólintottam, ő pedig bement a házba.
Kicsit megizzadtam a sok mozgásban, szinte ölni tudtam volna egy habfürdőért. Felszaladtam az emeletre és bevetettem magam a fürdőszobába. Miután befejeztem a fürdést, elkezdtem rendbe szedni magam az estére, hisz másfél óra múlva nyolc. Leültem a pipereasztalhoz és neki láttam a sminkemnek. Nem vittem túlzásba, egy kis alapozót kentem világos arcomra és kihúztam feketével a szememet. A hajammal nem bajlódtam sokat, hátra fogtam, csak egy-egy tincset hagytam elől szabadon, amik az arcom mellett lógtak. A szekrényem elé álltam és vizslatni kezdtem a ruháimat. Felpróbáltam négy ruhát, de valahogy egyik sem tetszett. Végül egy fekete koktélruhára esett a választás. Felvettem és a tükör elé léptem, hogy megnézzem a végeredményt. Egyszerű, de nagyszerű.
A bárban most még többen voltak, mint tegnap, csak úgy nyüzsgött a hely a fiataloktól. Átsétáltunk a helyiségen és leültünk a bárpulthoz, ott vártuk a többieket. Kértünk két vodkát, és miután koccintottunk, húzóra megittuk őket. Kathie grimasszal az arcán csapta a poharat a pultra és intett a pultos srácnak, aki egyből odajött hozzánk.
- Még egy ilyet kérek - mondta a srácnak, majd rám nézett, mintha arra várt volna, hogy én is mondjak valamit.
- Ja, én inkább egy whiskey-t kérek.
A pultos srác elővett két poharat és megtöltötte őket, aztán elénk tolta.
- Parancsoljanak, hölgyeim. Ezt a kört én állom - ránk kacsintott és odébb ment, mert a pult másik végéből szólították.
- Ez igen! - barátnőm csak ennyit mondott, aztán a telefonjával babrált.
- Jó estének ígérkezik - mondtam Kathienek, de úgy tűnt ,nem figyel rám. Végül felnézett a telefonjáról.
- Lizzy írt, hogy késnek egy kicsit Chrissel. Gabe-bel mi van? Nem úgy volt, hogy együtt jöttök?
- Azt mondta, van valami dolga még előtte, és hogy itt találkozunk.
- Sziasztok! - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang, majd amikor megfordultam, valaki a nyakamba ugrott. Alig láttam ki a vörös hajzuhatagból, ami az arcomban volt.
- Cassie! Jól van, jól van. Engedj el, mielőtt megfulladok. - Nevettem, és boldog voltam, hogy ő is eljött. Cassie-t egy rajztanfolyamon ismertem meg fél éve, és azóta is jóban vagyunk.
- Ne haragudj, csak olyan rég láttalak, hiányoztál.
- Te is hiányoztál nekem! Na és ki a barátod? - A mögötte álló srácra pillantottam. Alig lehetett magasabb nálam, sötétbarna haja fürtökben állt szanaszét. Fekete farmert és bőrdzsekit viselt.
- Milyen bunkó vagyok, lányok, ő itt Stephen, együtt járunk management-re.
Mindketten bemutatkoztunk Cassie új udvarlójának, majd, miután kértünk egy-egy koktélt, mind félrevonultunk a sarokba az egyik asztalhoz. Nem kellett sokat várnunk, és a többiek is befutottak. Mind itt voltunk, hogy bulizzunk egy jót és kikapcsolódjunk. Csak barátok, semmi agyaras vámpír.
Gabe és Richard úgy döntöttek, mindenkit meghívnak egy körre és elindultak a pult felé. Míg az utánpótlást vártuk, addig a többiekkel a jövőbeni tervekről beszélgettünk. Őszintén szólva, még nem gondolkoztam ezen komolyabban. Itt a művészeti egyetem, ha elvégzem, azzal tudnék foglalkozni amit szeretek. Ugyanakkor ott a ‘családi vállalkozás’, kötelezettségeim vannak, és ha végül úgy döntök, nem teljesítem azokat, komoly bajok származhatnak belőle. A döntés igencsak nehéz volt, mert végülis szeretem a munkámat, de ugyanakkor élni is akarok a hobbimnak. Mindkettő nagyon csábító volt, de valahol egy kicsit ijesztő is.
Közben a fiúk visszatértek és a megérkezett italokkal koccintottunk a jövőre, majd néhányan elmentek táncolni. Egy darabig Kathie a táncoló embereket nézte, majd hirtelen felém fordult.
- Menjünk mi is táncolni! - állt elő ötletével. - Na, gyere már, jó móka lesz.
- Oké. Ki vagyok én, hogy elrontsam a jókedvedet? - kérdeztem, aminek láthatóan Kathie nagyon örült, mert már meg is ragadta a karomat és a táncparkett felé húzott.
Teljesen felszabadult voltam és boldog, hogy így összejött a társaság egy jó bulit csapni.
Elég hamar sikerült felvennem a tánc ritmusát, próbáltam lazítani, átadtam magam a zenének. Éreztem, hogy kezd hatni az alkohol, de ez egy cseppet sem zökkentett ki a táncból, inkább lehunytam a szemem és hagytam, hogy a testem magától mozogjon a zene ütemére.
Egyszer csak úgy éreztem mintha valaki engem figyelne. Kinyitottam a szemeimet, körbepillantottam, és amikor a bár felé néztem, kikerekedtek a szemeim. Az a srác ült ott, pohárral a kezében, akit tegnap sikeresen fellöktem a szórakozóhely bejáratánál. Egyenesen engem figyelt, egy percre sem vette le rólam a szemét. Annyira meglepődtem, hogy észre se vettem, hogy abbahagytam a táncolást, csak akkor eszméltem fel, amikor Kathie oldalba bökött. Odahajolt a fülemhez és szinte belekiabált.
-Jól vagy?
Ránéztem és bólogattam. Lehet, nem itt kéne mesélnem neki a srácról, amúgy se hallaná ebben a zajban. Úgy döntöttem, majd holnap avatom be a suliban. Folytattam a táncolást, azonban nem mertem már többet a bár felé nézni. Ehelyett inkább a táncoló embereket néztem, akik felszabadultnak és gondtalannak tűntek. Azonban amikor a hátsó kijárat felé néztem, megakadt a szemem valamin. Három férfi próbált kivinni egy részeg lányt a parkolóba. Nem úgy tűnt, hogy a lány eszméleténél van, és a fiúk sem voltak valami szimpatikusak. Motoros kabátot viseltek bőrnadrággal, az egyik fején koponyás kendő volt. Egyből felismertem őt, a helyi falka vezére volt. Gyorsan előkaptam a telefonom és smst írtam Gabe-nek: Vérfarkasok. Csak ennyi volt az üzenet, de Gabe egyből kapcsolt. Rám nézett a tömegen keresztül. A hátsó ajtó felé böktem a fejemmel, mire ő bólintott. Kathie felé fordultam.
- Nem vagy fáradt? Én már nagyon elfáradtam.
- De, egy kicsit.
- Menj vissza a többiekhez, mindjárt megyek én is.
Nem kérdezett semmit, egyenesen elindult az asztalhoz ahol a többiek ültek. Én egyből a hátsó ajtóhoz siettem, ahol már Gabriel várt.
No comments:
Post a Comment